2012. május 5., szombat

Status Quo - Living On An Island



A zenekar ismert hangzásvilágától kissé távol eső, -a zord és szomorú mondandó ellenére- romantikus hangulatúnak mondható szám. Alapvetően akusztikus, itt-ott a ritmus egységét is feláldozó, a legbensőbb érzelmeket a közönség felé átadni kívánó Rick Parfitt énekhangja megindító.
Semmiképp sem vádolható azzal, hogy a stúdióhangzást, s az eredeti szólamokat akarja megismételni. Inkább egy szűk, diszkrét közönségnek előadott dal, mintsem rock arénába való. Kellő mértékben előtérbe helyezi a gitáros ember személyiségét a technika adta lehetőségek háttérbe szorításával. Figyelemre méltó a visszafogott hangszerkezelés a rockos vasgitáron, alkalmazkodva a dal hangulatához, melyet még a méltán legnagyobbak közt említhető Francis Dominic Nicholas Michael Rossinál is tapasztalhatunk a dal végi szólónál. Figyelemre méltóak a háttér gitárosok country elemeket idéző riffjei, s a kivetítőn a múltba visszatekintő felvételek, melyek a természet, a béke szeretetét üzenik. Ez a zene széles tömegeket képes megszólítani, nincs szüksége látványos show elemekre, hogy dallamában, mondandójában egy régies, ódon vidéki Yorkshire tájra képzeljük magunkat, mely békés sziget a kavargó érzelmek, indulatok tengerében. Egy szigetre ahol a bárányok nem hallgatnak, ahol a sirályok fel-fel csapó vijjogása és a szél zúgása mellett azért érezzük, hogy ez a szám pusztán egy kirándulás, egy üdítő séta, ami után jöhet egy újabb ROCK AND ROLL!
Mintha Dolly Parton csak úgy, a szünet után elénekelné a Johnny be Good-ot...

Siska László 
Budapest, 2012. május 5.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése